1950- 1953 között mintegy 10.000 ártatlan embert hurcoltak el családostól a Hortobágyon létesített, szigorú rendőri őrizet alatt tartott kényszermunkatáborokba. Ez a tragédia több ezer családot érintett. A megszilárduló kommunista hatalom, a helyett, hogy a beígért kánaánt, a szocializmust kezdte volna megvalósítani, szovjet mintára diktatúrára törekedett és a megfélemlítés eszközével minden demokratikus fejlődésnek útját állta. A kommunista rémuralom háborús hisztériát keltett, aminek áldozataivá főként a nyugati és déli határsávban lakók, valamint nagyobb települések polgárai lettek. Az elhurcoltakat önkényesen válogatták ki a településeken. Történt ez önkényesen, békeidőben, minden bírói ítélet nélkül. A cél tehát az ország megfélemlítése volt.
Megrendítő dolgokat dokumentálnak ezek az oldalak, szörnyű mementóját a bolsevik terrornak és a gonoszságnak. 1950-ben kezdődött meg az istentagadó, következésképpen emberellenes vörös diktatúra egyik legszörnyűbb fejezete, a kitelepítések sora. Több ezer magyar állampolgárt vetettek rabszolgasorba.
Több ezer magyar testvérünket hurcolták meg. Voltak köztük tisztességben megőszült aggastyánok és kicsiny gyermekek, tehetős polgárok és egyszerű háziasszonyok, sokgyermekes családok és egyedülálló fiatalok.
Közös ismérvük volt: ártatlanok voltak! És abban is közös a sorsuk, hogy egyikük ellen sem folyt eljárás, a kommunista hatóságok nem bíbelődtek a jogszerűség látszatának fenntartásával sem. 1950-et mutatott a naptár, amikor megérkeztek a marhavagonok a hortobágyi pusztába — és nem tudhatták, fölvirrad-e, s ha igen, mikor szabadulásuk napja?
Tizenkét munkatáborba zárták a minden emberi joguktól megfosztottak. Mindennapos volt a megalázás, az őröket módszeresen a rabok ellen uszító vezetés megtalálta a maga végrehajtóit, az őrök között voltak megszállott kommunisták, sőt szadista hajlamúak is, akik örömüket lelték a rabok gyötrésében. A gyermekeket nem engedték iskolába járni, a betegek nem juthattak rendszeres orvosi ellátáshoz. A kommunista hatalom antihumanista lényegét mutatta meg a hortobágyi pokolban.
A még életben lévő volt kényszermunkások 2000-ben megalakították a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét.
Egyesületünk célja elsősorban tagjaink érdekvédelme. Erre annál is inkább szükség van, mert eleddig sem méltó kárpótlást nem kaptunk, de a ma is élő és közszereplő elkövetők részéről még bocsánatkérés sem hangzott el.. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy a közfigyelmet a megtörtént borzalmakra felhívjuk. Csak is a közvélemény tudatos ereje tudja a szörnyűségek ismétlődését megakadályozni.
Kérjük Önöket, amennyiben lehetőségük van, segítsék, támogassák egyesületünket! Ezt tehetik önkéntesen vagy adójuk 1%-nak felajánlásával is (számlaszám: 11711058-21402782 (OTP)!
Sok előnye van ennek a weboldalnak. Közülük a legfontosabb, hogy igazat mond a történelmünkről. Nem egyszer szembesülünk ugyanis azzal, hogy a nyugalmasabb időben született nemzedék el sem hiszi, milyen volt valójában a kommunista rezsim. Ez weboldal tanúságtétel, és hálásak vagyunk a tanúságtevőknek.
Weboldalunkon betekintést adunk a hortobágyi 12 munkatábor történetébe, illetve a deportáltak névsorába. Ami sajnos nem teljes. Soha nem is lesz az, hisz a táborokban általában nem voltak hivatalos nyilvántartások, így a levéltári kutatások eredményeit személyes visszaemlékezésekkel pótoltuk. A kutatási munka azonban soha nem áll meg. A hortobágyi ökumenikus templomban márványba vésett névsorokat is kiegészítjük.
Erkölcsi kötelességünk gondoskodni róla, hogy ez a tanúságtétel minél szélesebb körben ismertté váljon.
Tisztelt Olvasóink, kérem, fogadják megújult weboldalunkat olyan szeretettel és megértéssel, ahogyan ezt a résztvevő sorstársaink, támogatóink is tették, akiknek önzetlen munkájukért ez úton is köszönetét mondok.
Dr. Mari Albertné Vecsernyés Aranka
az Egyesület elnöke
Ez a weboldal is "cookie"-kat használ a felhasználói élmény fejlesztéséhez. Az oldal használatával Ön elfogadja ezt. Elfogadom Részletek