„Isten gondolt öröktől fogva téged,
elméjében léted, mint szikla áll.
Mi ehhez képest habfodornyi léted,
s mit változtat rajtad a halál?”
(Weöres Sándor)
Te magad is szikla voltál, mert a gyermekkorodban kezdődő szörnyűséget és igazságtalanságokat elviselted, azok szilárd jellemed nem ingatták meg.
Hat éves voltál, amikor Édesanyádat internálták, miközben Édesapád a fronton volt. Szerencsére akadt valaki, aki vigyázott rád, míg végül kisemmizett Nagymamádhoz kerültél. Addigra házatokat is elvették és lerombolták. Később Őt is kitelepítették a Hortobágyra, ahol, minthogy már nem tudott dolgozni, éhen halt.
Gyermekkorod hamar véget ért, túlságosan korán szembesültél a kommunista hatalom kegyetlenségeivel.
Mivel a családod a rendszer ellensége volt, osztályidegenként, kitűnő tanulmányi eredményeid ellenére, öt éven át hiába próbálkoztál, nem vettek föl az egyetemre. Kitartó szorgalmadnak köszönhetően azonban – terveidnek megfelelően – végül mégis vegyészmérnök lettél.
A felhőtlen fiatalság érzését még hírből sem ismerhetted.
Leghőbb vágyad volt, hogy ebből a kommunista hatalomtól sújtott országból kiszabadulj. Az első próbálkozás sikertelen volt, a határon elkaptak, igazolványodba bekerült a „tiltott határátlépés kísérlete” bejegyzés. Eddig is a hatalom ellensége voltál, ez tovább nehezítette a helyzetedet.
Végül 1968-ban Feleségeddel együtt kijutottatok az országból.
Frankfurtban jó állásod lett, és otthont is kaptatok. Sajnos a gondtalan boldogság igen rövid ideig tartott. Autóbalesetben elvesztetted Feleségedet és Édesanyádat, Te pedig súlyos sérüléseket szenvedtél. Egy éves rehabilitáció után céged példa értékű támogatásával álltál talpra. Ezt követően több évtizeden keresztül kiváló munkatársa voltál a Hoechst AG vállalatnak. Vezetéseddel a Világ több országában épültek föl és kezdték meg működésüket vegyigyárak.
Halálodig tartó mély barátságokat kötöttél, újranősültél és új életed megkoronázásaként megszületett szeretett fiad, Roland.
Aktív életet éltél. Terápiás céllal kezdted el kitanulni a vadászatot, amivel végül egész életeden keresztül örömmel és felelősséggel foglalkoztál. Gyermekkori szép emlékeid hatására művészi hajlamaidat nemesfémek díszítésében élted ki, gyönyörűen cizellált ezüst és réz alkotásaidból kiállítást is rendeztek. Szerettél fotózni és rengeteget írtál magyar és német nyelven. Több kiadott és számos fiókodban nyugvó írást (esszéket, visszaemlékezéseket) hagytál ránk.
Bár nem itthon éltél, szívedben Magyarország volt az első, hazavágytál. ’89 után egyre gyakrabban jöttél, közben rengeteg kezdeményezésed mind arra irányult, hogy Németországban szerzett tudásoddal, tapasztalataiddal támogatást, segítséget nyújts hazádnak. Minden terved mégsem ért, nem érhetett célt. Egyszer tizenkét kamionnyi építőelem ebek harmincadjára került, miután a Chinoinnal történt megállapodás ellenére szerződéskötés helyett a gyárat eladták a franciáknak. Addig Te is azt gondoltad, a rendszerváltozás valóban megtörtént.
Mégis itthon maradtál. Budapesten a 11. kerületben lett a magyarországi otthonod, ott, ahol gyermekkorod egy részét is töltötted.
A kommunizmus legsötétebb időszakában elhurcolt, majd 1953-ban szélnek eresztett, több, mint 10.000 ember emlékére létrehozott Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének felkérésére az egyesület elnöke lettél 2006-ban. Több, mint tíz éven keresztül azon munkálkodtál, hogy az addig elmaradt kártalanítás megtörténjen. Az egykori táborlakók pénz és otthon helyett csak azt kapták útravalóul, hogy soha, senkinek erről ne beszéljenek, Te mégis feladatodnak tekintetted, hogy ezt az időszakot, a szörnyűségeket mindenki megismerje határainkon túl is. Egyesületünknek azóta is tiszteletbeli elnöke vagy.
A 11. kerületi önkormányzat akkori képviselőjével, Dr. Rétvári Bencével hamar szót értettél. A deportáltak érdekeiért dolgoztatok. Az első köztéri szobrot nektek köszönhetjük. Közbenjárásotokkal a volt kényszermunkások és kitelepítettek emlékére Budapesten, az I. kerületi Szarvas téren központi emlékművet sikerült létesíteni, ráadásul ezúttal közpénzből.
Életed további részét is a totalitárius kommunista eszme és a magyar történelem széles körű igazságtalanságainak megismertetésének szentelted.
Németországban tagja voltál a CDU-nak, akik támogatásukkal magyarországi munkádat segítették.
Megalapítottátok a Kommunizmus Bűnei Alapítványt, amely azóta is minden évben a Konrad Adenauer Stiftung anyagi hozzájárulásával tart elismert és népszerű eladásokat évente két alkalommal. Az előadók többsége az elmúlt évek folyamán évtizedes barátságotoknak köszönhetően, önzetlenül járultak hozzá a Gellért Konferenciák sikeréhez.
Munkásságodért számos kitüntetés mellett 2012- ben megkaptad a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.
Méltósággal viselt betegségeddel ért véget ez az értékes és pótolhatatlan munka.
Persze koránt sem csupán ezen tevékenységeid miatt szerettünk és tiszteltünk sokan. Megingathatatlan értékrended, egyenes jellemed, segítőkészséged, gondolataid, humorod hiányozni fog mindannyiunknak.
Hálásak vagyunk azért, hogy ismerhettünk sorstársként, barátként.
Szeretettel őrzünk emlékezetünkben.
Dr. Mari Albertné Vecsernyés Aranka
A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesület elnöke
Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke