Áll a kilenc lyukú hortobágyi kőhíd (Magyarország festői védjegye) tövében egy kereszt.
Az internáltak kálváriájának tökéletes jelképe, hiszen sínből rótták össze. Tökéletesnek mondható a maga nemében. A hortobágyi kényszermunkatáborokba főleg vasúton hurcolták el az osztályharc megbélyegzett ezreit: a kulákokat, vagyis a tehetősebb gazdákat Somogyból és Baranyából. A vasutas családokat Hatvanból. Sorolhatni a sort tovább, de az a sínkereszt más miatt is nagyon érdekes.
Hortobágy történetének szomorú időszaka volt 1950-1953. év, amikor több ezer embert, családokat hurcoltak el és kényszerítettek a környékbeli 12 munkatábor egyikébe. Emléküket több köztéri alkotás őrzi a településen.
Az egyik emlékmű a 33-as út mentén látható emlékkereszt, melyet a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége állított, Haranghy Sándor építőművész vasúti sínekből készült alkotása. Az 1990. június 23-án avatott emlékművet az alkotó „A Hortobágyi Kényszermunka Táborokba Elhurcoltak Emlékére” ajánlotta.
Az emlékkereszten a következő felirat található:
” Emlékezz Magyar!
1950-1953
A Hortobágyi Kényszermunka Táborokba Elhurcoltak Emlékére”
Az emlékművön több idegennyelvű szöveg és idézet is mutatja az sínkereszt állításának okát.
W. Balassa Zsuzsa- Hortobágyi imádság
Teremtő Istenünk, fohászkodunk Hozzád,
azokért a családokért,
azért a tízezer üldözött magyarért,
– halottam kért és az élőkért –
akik itt, ezen a Pusztán,
saját hazában száműzött rabként
járták Golgotájukat
immár fél évszázada
a sztálini „MAGYAR SZIBÉRIÁN”.
Emlékezzünk imánkban
a tizenkét kényszermunkatábor rab családjaira!
Ne feledjük ezeket a neveket,
és fohászkodva mondjuk együtt imánkat.
ÁRKUS, BORSÓS, BORZAS, emlékezzünk!
Fohászkodunk és emlékezünk
nagyszüleinkre, a legöregebbekre,
kik közül sokan haltak meg itten, nyomorultan
a pusztai rabságban.
EBES, ELEP, ERZSÉBETTANYA, emlékezzünk!
Fohászkodunk és emlékezünk
ártatlanul meghurcolt drága Szüléinkre,
kik közül már alig élnek,
s nem tudják elmondani már
szenvedésük történetét.
KÓCSPUSZTA, KÓNYA, KORMÓPUSZTA, emlékezzünk!
Fohászkodunk és emlékezünk
a hajdani fiatalokra,
kiknek jövőjét, majd egész életét tette tönkre
a kitaszítottság és megbélyegzettség.
LÁSZLÓMAJOR, POLGÁR, TEDEJ, emlékezzünk!
Fohászkodunk és emlékezünk
a hajdani kisgyermekekre,
kik szabadulásuk áraként
ki kellett szakadjanak hosszú évekre
a szülői szeretet melegéből, idegenbe.
Végül emlékezzünk azokra
hálás imával,
akik nehéz időkben segítettek rajtunk,
a rab telepeseken.
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek,
hogy embertelen időben
emberként tudtuk viselni sorsunkat!
Hortobágy, 2000. június 24.